Kovászna a Háromszéki medencében, a Kárpátok lábainál, a Trianon előtti Magyarország keleti határvidékén terül el, 550 méter magasan a tenger szintje felett. A legközelebbi nagyvárosok. Brassó (Brasov) 60 km, Sepsiszenigyörgy (Sfintul-Gheorghe) 27 km, Kézdivásárhely (Trgu Secuiesc) 20 km. Nyelvészetileg a Kovászna név annak bizonysága, hogy a föld mélyéből fakadó savanyú (szénsavas) vizek a régi időben is ismertek voltak. Elfogadhatónak látszik, hogy Kovászna (kvaszra = savanyú) a nagy bőségben előtörő savanyú vizektől nyerhette nevét, mért másutt ekkora területen alig található savanyúvíz-forrás, ilyen bőségben és változatosságban, mint itt. Természetesen egyéb vélemények is napvilágot láttak Kovászna nevét illetően, pl. hindi eredetű Kova Ászra varjúszállást jelent, a szomszédos Páké falu neve pedig tiszta, megszentelt vizet jelent hindiül. Kovászna és kömy6ke a római időkben már lakott település volt; ezt azok az épületmaradványok bizonyítják, amelyek a Miske patak völgyének keleti oldalán folytatott ásatások során kerültek napvilágra és a becslések szerint a Kr. u. 11. században épültek.
A múltról csodálatos mondákat, legendákat költött a helyi nép gazdag képzelőereje. Ma is regélik, hogy Tündér Ilona várának mélyén kincsek rejtőznek, s melynek a bejáratánál egy éber kakas őrködik, mely csak hétévenként egyszer alszik el, ilyenkor megnyílnak a pince ajtói és a szerencsés kincskereső annyi aranyat, gyémántot hozhat ki, amennyit csak bír.Egy másik változat szerint csak valamelyik család hetedik gyermeke juthat a sárkányok őrizte kincsekhez Szent György napjának éjszakáján, ha holdtölte van, és azelőtt való éjszaka valamelyik hőse megjelenik neki álmában és elmondja a kincshez való jutás módját.
A környéken a legfőbb termék a rozs és a hajdina (haricska) volt, ebből főzték a puliszkát, ami tejjel, túróval csaknem minden nap előfordult az asztalra került eledelek között. Jelentős volt a gyümölcstermesztés és a pálinkafőzés. A kitermelt fát vízimalmokban dolgozták fel és Brassóba, valamint a Havasalföldre vitték eladni. A mai mezőgazdaság fő terménye a burgonya és a kukorica. A burgonyából jelentős mennyiséget adnak is Havasalföldre, ahol nem terem, csak gyengén. A kukorica pedig a puliszka alapanyagot adja, amely a székelyeknél már-már szinte nemzeti eledelnek számít.
Nézzünk szét Kovásznán! Álljunk meg a Kovászna patak hídján a folyásiránnyal szemben. Jobbra, kicsit hátratekintve a kiakasztott román és magyar zászlók az Önkormányzat épületét mutatják. Ha az önkormányzattól indulunk, a jobb oldalon üzletek találhatók: élelmiszerbolt, vegyesbolt, virágbolt, műszaki cikkek, stb. A bal oldalon, a patak partján kicsi parkot látunk Ebben a parkban, a gyalogos híd vonalában találjuk, kicsit a földbe süllyesztve a gyógyforrásokat. Mindkettő a posztvulkanikus tevékenység következtében tör a felszínre. Szemből nézve a jobboldali magas vastartalommal bíró “borvíz”, míg a baloldalit a sav-túltengéstől szenvedőknek, a gyomorfekélyeseknek ajánljuk, de enyhen sós, kellemesen hideg, gyengén szén savas vize gyógyír a “másnapos” gyomorra is.
A forrásoktól továbbra is a jobbparton haladva tovább, elhagyva egy élvezetes szoborkompozícióval díszített szökőkutat, a “Pokolsár”-hoz jutunk. Ez az egykori iszapvulkán az utóbbi néhány ezer évben megszelídült, és csak bugyogása, folyamatos pezsgése jelzi, hogy valamikor aktív vulkáni tevékenység folyt ezen a tájon.A “Pokolsár” -nál az út kettéágazik. A baloldali ágon jutunk a Postához és a bejáratánál elhelyezett bank- automatából gyarapíthatjuk készpénzünket. A Posta előtti presszóban udvarias kiszolgálás és biliárdasztal várja a szomjas betérőt. A Postával szemben az új kultúrház épülete látható, pénzhiányában sajnos már évek óta építés alatt Ha az elágazó jobboldalát választjuk, üzleteket találunk. Az üzletsor végén tábla jelzi Kovászra egyik közel egyedülálló nevezetességét, a mofettát. A városban több is van, itt az üzletsor végén a “Bene – mofetta ” található.
