A Nyerges-tető vagy Nyergestető (románul: Piatra Niergeș) egy 878 méter magas hágó Hargita megyében, Romániában, a Háromszéki-medencét és a Csíki-medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között. A Csíkkozmás és Kászonújfalu települések közötti vízválasztón helyezkedik el. Leginkább az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert.
1849. augusztus 1-jén Gál Sándor tábornok Tuzson János alezredes vezetése alatt 200 honvédjére bízta a csatát. A székelyek élet-halál harcot vívtak Eduard Clam-Gallas osztrák tábornok vezette osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen. A kisszámú székely hadsereg, önfeláldozó küzdelme ellenére vereséget szenvedett az ellenségtől egy kászoni származású ember árulásának következtében. Nagyon sokan életüket vesztették a harcosok közül.
Jelenleg a csata helyszínén emlékoszlop őrzi a csatában elesett hősök emlékét. Az emlékművet Poulini János csíkzsögödi kőfaragó mester készítette el a honleányok adományának segítségével. A szobor avatása 1897 augusztusában volt, egy nagyszabású ünnepség keretén belül. Az eseményen jelen volt a kis székely sereg vezére, Tuzson János is. 1990 óta minden évben március 15-én népes hallgatóság jelenlétében emlékeznek meg a „székelyföldi Thermopülé” hőseiről.
Az emlékművel átellenben, az erdő szélén elhelyezkedő területre, tömegsírba hantolták el az ütközet áldozatait, akiknek emlékét többek közt számtalan kisebb-nagyobb fa- és vaskereszt, valamint sok kopjafa őrzi.
A „maroknyi székely” vitézségének emléket állít Kányádi Sándor költő Nyergestető című 1965-ös versében is, melyet joggal lehet nevezni a „szabadságharc himnuszának” is. (Wikipédia)
